Egy átlagos pénteknek indult a mai nap.

Munka, főzés, egyebek. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a munkám a hobby-m. Vagy fordítva. A lényeg, hogy nem teherként élem meg, ha dolgoznom kell, hanem örömmel végzem.

Tegnap bevállaltam egy megrendelést soron kívül. Ma délutánra. Nem nagy dolog, egy kolibris ablakdísz/napfogó, de épp szezon van. Évzárók, ballagások, sok a határidős munka, a nem határidőseket meg tolom tovább, de a végtelenségig nem lehet, hisz számítanak rám a vevőim.

Nem az öt ezer ft-ért vállaltam, hanem, mert megérintett a történet. Egy édesanya szerette volna a lánya 35. szülinapjára, ami holnap lesz. Nagyon szerette volna. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, tanácstalanul böngészett a neten, az idő szorította, és sehogyan sem talált olyan ajándékot, ami számára az "igazi" lett volna. Egészen addig, amíg rá nem bukkant a kolibrire. :-)

De nem is erről akarok írni, mert a lényeg, hogy elvállaltam és elkészítettem, és ma délután érte jött és boldogan vitte el. Nagyon boldogan!

Azt szeretném elmesélni, hogy ajándékot hozott nekem. Olvasta a fb-on, hogy csokiimádó vagyok, és egy hatalmas tábla csokoládéval lepett meg. Plussz egy aprócska, szív formájúval. :-)

Én pedig annyira meghatódtam ettől a kedves gesztustól, hogy szavakat is alig találtam. Előfordult már hasonló eset, de azért nem jellemző. Én adom a terméket, a vevő pedig fizet érte. Többnyire ennyi. ( Igaz, születtek már tartós barátságok is vásárlóim köréből :-))

Szóval, meghatódtam. Adni jobb, mint kapni - szoktuk mondogatni. Én is nagyon szeretek adni, mert boldogság örömet szerezni másoknak. Ám, ahhoz, hogy az egyensúlyt fenntartsuk, kapni is kell. És kapni is jó. Nagyon jó.

DE be is kell tudni fogadni, amit kapunk.

Tapasztalom, hogy komoly gondjaink vannak a befogadással. Hogy az élet maga is adna nekünk sok jót, de képtelenek vagyunk befogadni.

Pedig, ha ezen nem változtatunk, egyrészt, megfosztjuk magunkat a bőségtől, másrészt aki folyton csak ad, ám sosem kap.... Nos, azt hiszem, mindenki be tudja fejezni ezt a mondatot.

Én ma befogadtam. Nem (csak) a csokoládét, hanem azt a HÁLÁT, amit a csoki testesít meg. Mert ez a hölgy mérhetetlenül hálás volt nekem azért, hogy soron kívül elvállaltam a rendelését. És ő ezt így tudta kifejezni.

Én pedig nagyon örülök a csokinak. Nem csupán azért, mert imádom, hanem azért is, ( figyeld ezt a csavart!!) mert az én fiaim is örülnek neki. :-) Így aztán én is duplán örülök!!

Sőt!! Többszörösen! Örülök, mert megvásárolták az általam készített terméket.Örülök, mert esélyes, hogy egy elégedett, visszatérő vevővel "gyarapodtam", aki  jó híremet is viszi. Örülök, mert kaptam egy nagy tábla csokoládét, amit nagyon szeretek. És örülök, mert a gyerekeim is örülnek a csokinak. :-)

Így aztán, a mai nap már nem is egy átlagos péntek.

Ezek után a pici csokin lévő felirat már csak hab a tortán. :-)