Úgy alakult az életem, hogy nincs autóm. :-( Átmenetileg. Imádott Skodámat 9 év után el kellett adnom, félár alatt, gyakorlatilag alkatrészként. Az új autóm pedig még nem jelent még meg az életemben.

Várom. Szeretettel.

Nem túl kellemes érzés, hogy autó nélkül maradtam. Alap dolgokat ugyan megoldok, jelenlegi lakóhelyem közelében 10-15 perces sétával elérek mindent, ami nagyon fontos a gördülékeny napi életvitelemhez, ha pedig távolabbra kell eljutnom, kapok kölcsön autót. Mégis...úgy érzem magam, mint akit megfosztottak a szabadságától.

Szükségem van egy működő, üzembiztos autóra. Már csak azért is, mert nyakunkon a nyár, amikor ingázom Balaton és az otthonom között. Pontosabban egyik-másik otthonom között, mert a balatoni házikómat mindig is otthonomnak éreztem.

Sőt, azt kell, hogy mondjam, hogy inkább éreztem otthonomnak, mint állandó, ám változó lakóhelyeimet.

Szóval, kell egy autó, van rá valamennyi anyagi fedezet is. Nem túl sok, de nem is kevés. Ennyi pénzért meg lehet találni azt, amire nekem/nekünk szükségünk van.

De amiről írni szeretnék, az az, hogy mit teszek az új autóm érdekében. Gyakorlatilag semmit. De azt könnyedén. :-)

Írtam már arról korábban, hogy energetikailag elzárjuk az utat a vágyunk előtt a nagyon erős görcsöléssel, akarással. Ezt a tényt én az utóbbi években a saját bőrömön többször megtapasztaltam, így nem csak elhiszem, hogy így igaz, hanem megpróbálom átadni másoknak is ezt a tudást. Neked.

Ha valamit nagyon akarunk, ha foggal-körömmel küzdünk érte, majd fáradtan rogyunk össze és "feladjuk" a vágyunkat ( igen, FEL, felsőbb erőknek) , na olyankor szoktuk elérni, megkapni. Amikor elengedjük. Ez nem ugyanaz, mint ha lemondanánk róla. Csupán elengedjük a minden áron való irányítást.

Így én most ezt teszem. A vágy megszületett bennem, hogy szeretnék egy klassz (piros) autót. :-)

Nem fontos, hogy piros legyen, de valamiért pár nappal ezelőtt ez a gondolat kúszott be a fejembe, hogy most piros autóm lesz. :-)

Szóval, szeretnék egy piros autót. Nem tudom, honnan fog megérkezni, melyik irányból. Ezért aztán minden ajtót és ablakot kitárok. :-) Persze, el is mesélem néhány ismerősnek, nem tartom magamban.

És várok. Türelmesen. Szeretettel. És hiszem, tudom, biztos vagyok benne, hogy úton van felém. Meg fog érkezni. A számomra legjobb megoldás.

Mert az a dolog, személy, esemény, ami/aki iránt vágy ébred bennünk, elindul felénk. Ez törvény.

A kérdés csupán az, képesek vagyunk-e befogadni. Beengedjük-e az életünkbe? Megengedjük-e magunknak? Elhisszük-e, hogy megérdemeljük?

Ha sürgetném, ha görcsölnék, hogy most azonnal nekem autó kell, egész biztos, hogy találnék "valamit". De az is biztos, hogy nem az lenne az "igazi". Márpedig én nem adom alább. Az igazit szeretném. Még akkor is, ha most egy kicsit várnom kell rá.

Korábban írtam egy könyvről, amiből én nagyon sokat tanultam. Az elengedésről. Aminek a technikáját, ha sikerül magunkévá tennünk, sokkal boldogabb életet élhetünk, mintha életünk minden történését kontroll alatt akarjuk tartani.

Ajánlom neked is, egy békésebb, boldogabb élet reményében!

Legyen ma is szép napod!