Akár ez is lehetne a címe a legutóbbi kalandjaimnak. :-) Merthogy férfi nélkül élek másfél éve.

Ez nem rossz, és nem jó. Nem cimkézem, csupán megállapítom, mint tényt. Mégis, mitől olyan különleges ez a helyzet, hogy írnom kell róla?

Persze, nem KELL írnom, csupán szeretnék írni. Semmit nem KELL. Sokkal inkább a szeretet energiája szőjje át minden megnyilvánulásomat. Kell ehhez egyfajta tudatosság, én pedig boldog vagyok, hogy már képes vagyok erre is figyelni. :-)

Szóval, szeretnék írni róla. Szeretném elmesélni a történeteimet. Milyen az életem férfi nélkül. Talán, mert okulni lehet belőle. Talán, mert erőt ad valakinek. Hitet. Reményt.

Ezt a helyzetet persze nem szeretném bebetonozni. Nem vagyok férfi ellenes. Nagyon is kedvelem a férfiakat. Hiszem, hogy lesz még társam az életben. De nem olyan társ, akire "szükségem" van. Nem szükségből teremtem meg, mert annak sosem lesz jó vége.

Olyan társ, aki azért kapcsolódik hozzám, mert közösen többet teremthetünk. Nem kiegészítjük egymást, hanem két TELJES, EGÉSZ ember, egy férfi és egy nő, sok boldog közös pillanatot élhet meg együtt. Erre vágyom. :-)

Tudom, hogy akkor fog megérkezni, amikor itt lesz ideje. Egy perccel sem korábban. Addig pedig teszem a dolgomat, elvégzem a feladataimat, amiket most nekem, egyedül kell elvégeznem. Férfi nélkül. :-) Talán pont azért, hogy saját magam számára is egyértelművé váljon, hogy hatalmas ERŐ birtokosa vagyok! Csak ezidáig rejtve volt előttem is, mert nem volt szükségem arra, hogy használjam.

Be sem töltöttem a huszat, amikor a régi családomból átléptem az új családomba. Mit léptem...ugrottam egy hatalmasat. Hirtelen feleség és anya szerepében találtam magam. És ez így is maradt évtizedeken át.

Elmúltam 50, amikor ez a helyzet megváltozott. Az én döntésem volt. Nem bántam meg a nehézségeim ellenére sem. Most a saját utamat járom, és boldog vagyok. Egyedül is, férfi nélkül is.

Napi szinten szembesülök olyan feladatokkal a házban és ház körül, ami "férfimunka". Amit egy ügyes kezű férfi hipp-hopp megold. Nem mondom, hogy egy nő nem tudja megoldani, véletlenül sem szeretném megbántani nőtársaimat. Nekem időbe telik és energiába. És néha pénzbe.

Kutakodnom kell, utána járni, olvasni, információt gyűjteni. Megesik, hogy fizikai erőnlétem nem elégséges a megoldáshoz. Persze, itt vannak a fiaim, tudom őket mozgósítani. Több-kevesebb sikerrel. ( Húsz éves kamaszoktól mire is számíthat az ember ) Ám az élet sokszor meglep, és elém teszi a "játszó társakat". Akik hozzájárulások lehetnek egy-egy feladatomhoz. Akik pont jókor érkeznek.

Most épp kerítés festésben vagyunk. :-) Azt gondolom, minden feladatnál a kezdet okozza a nehézséget. Valahogy így működik az ember. Legalábbis, én. Ha már neki állunk, megy, mint a karikacsapás. Talán ezért halogatok sok mindent, amit régóta tervezek. No de, neki indultunk. Elkezdtük. Csiszoljuk a fát, kenem lazúrral. Tapasztalunk. A felmerülő nehézségeket megoldjuk. Aztán jönnek újabbak. Sosincs vége? :-) Néhány deszkát ki kell cserélni, mert teljesen elkorhadt. Meg fogom oldani ezt is. Meg fogjuk oldani. Biztos vagyok benne.

És ilyenkor eláraszt egy mély, átható boldogság és HÁLA érzése. Képes vagyok rá! Férfi nélkül is.

Majd mesélek még. Legyen szép napod! :-)