Nem tudtam jobb címet adni ennek a bejegyzésnek. :-)

Péntek tegnap volt. Karantén van. Járvány. Koronavírus.

Szerencsés vagyok, hogy van kertem. Jó nagy. De nem mindig tartom szerencsének. Kertészkedtem kicsit estefelé. Elszórtam pár zacskó virágmagot, locsolgattam az őszi ültetéseinket. Jól éreztem magam.

Régebben nagyon szerettem kertészkedni, növényeket nevelgetni. Aztán nem szerettem. Azokban az időkben, amikor semmit nem szerettem. Amikor csak vegetáltam. Volt ilyen is. Írtam is róla korábban. Nem volt rendben a magánéletem, boldogtalan voltam, és az égvilágon semmi nem érdekelt és nem szerzett örömet. Megcsináltam, amit kellett, ami a feladatom volt ( a munkámat elvégeztem, a gyerekeimet, kutyáimat elláttam), és igyekeztem mielőbb lefeküdni aludni. Mert az álmaimban boldog voltam. Ott jó volt, szép volt. Nehéz idők voltak. Elég hosszú. Sok év.

Aztán meghoztam a döntést, felvállaltam, és végigcsináltam. Persze, hogy féltem! Persze, hogy kemény volt! De megtapasztaltam, hogy hatalmas erő van bennem!! És ez nagyon sokat jelent számomra. Megtapasztaltam, hogy ha elköteleződünk egy döntésünk mellett, az Univerzum támogatni fog! A körülmények igazodnak hozzánk. Visszatért az épp elvesztett hitem. ( Önmagamban!!)

Ma már boldog vagyok, nyugodt és békés. Lelkesedem az életemért, tele vagyok alkotó energiával, imádom a munkáimat, és egy percig nem bántam meg a döntésemet.

Újra kertészkedem, és élvezem. Az életet! :-)

Ma dísztököt fogok ültetni a kerítés mellé.

Legyen neked is szép napod!