Nem jól aludtam az éjjel. Lola is felébresztett, hajnal 2-kor ki kellett engednem. Eleve éjfél körül kerültem ágyba, meggyet és cseresznyét főztem be. Azután 4 kor is fel kellett kelnem, majd 6- kor. Most pedig itt ülök, laptop az ölemben, és feszít sok minden. Határidők, megoldandó feladatok.
Megszólalt azonban egy hang, valahol belül... Figyelmeztetett. Emlékeztetett.
Egy évvel ezelőtt kísértetiesen hasonló helyzetben voltam. Kétségbeesve kerestem új otthonunkat, mert feszített a határidő. A régit eladtuk, a vevő fizetett, megszabta a kiköltözés végső határidejét, menni kellett.
Én pedig nem találtam házikót. Részben azért, mert nem volt elegendő pénzem. Részben pedig azért, mert komoly elvárásaim voltak. Sokan mondták, hogy magamnak keressek házat. De én nem magamnak kerestem, hanem magunknak. Olyan házikót, amelyikben a két fiúval együtt kényelmesen éldegélhetünk. Külön szobákat akartam, nekik is, magamnak is, jó közlekedést, leginkább miattuk. Kertet a kutyáknak.
Kegyetlen időket éltem át, teljesen kilátástalannak és lehetetlennek tűnt a vágyam,a napok peregtek, a határidő közeledett. Elvesztettem a hitemet. :-( Gyakorlatilag lebénultam, folyton sírtam, olyan egyedül éreztem magam, mint még soha az életben.
És akkor hirtelen, látszólag a semmiből megjelent a házikó az életemben. Akkor azért sírtam. A boldogságtól. :-)
Tettem egy fogadalmat. Ha meg tudom venni ezt a házat ( le kellett alkudnom 2 millió ft-ot!!), ettől a pillanattól kezdve megingathatatlan lesz a HITEM!!
A hitem abban, hogy ÉN magam teremtem az életemet!!
És ha valamit nagyon-nagyon akarok, és töretlenül hiszem, hogy meg fogom kapni, az úgy is lesz!
Azóta is igyekszem emlékeztetni magam erre. Most itt ülök, ebben a házikóban. Reggel 7 óra, a fiúk még alszanak. Külön szobákban. Közel a HÉV, van nagy kert a kutyusoknak, lett szuper műhelyem a munkámhoz. Lassan egy éve.
Most viszont épp autó keresésben vagyok. Autóm nincs. És nem találok megfelelőt. Megint van anyagi korlát, és vannak elvárásaim. NEM csak magamnak akarom az autót, hanem olyan kényelmes, nagy csomagtartóval rendelkezőt szeretnék, amelyikben a fiúkkal, kutyusokkal együtt elférünk.
Kisebb méretű autó van bőven. De nekem nagyobb kell!
Itt a nyár. Mehetnénk Balatonra. Család látogatóba. ( karantén feloldva). Bárhová. Akárhová.
Kezdtem megbillenni, elveszíteni a hitemet újra. Ám ma reggel ez a belső hang emlékeztetett. Meglesz!
Csak őrizzem a hitemet. :-)
Ezt tanácsolom neked is! Sok esetben nagyon nehéz. Mert a fizikai valóságban nyoma sincs annak, hogy teljesüljön a vágyunk. Nem látjuk. Még nem!
De ne feledd! A fizikai valóság nem minden!!
Belül, magadban kell megélned, átélned azt, amire vágysz, és így tudod majd manifesztálni fizikai síkon.
Ehhez pedig az kell, hogy SOHA ne veszítsük el a HITET!
Ami/aki iránt vágy ébred bennünk, az már úton van felénk. Elindult, és hamarosan érkezik. Csupán arra van szükség, hogy meg is engedjük az érkezését. Ezt pedig úgy tehetjük meg, hogy minden GÁTAT feloldunk, eltakarítunk az útjából. Töretlenül, és szívből hiszünk az érkezésében!
Legyen ma is szép napod!
