Valós események váltották ki belőlem ennek a posztnak a megírását.

Történt egy lopás a családban, ismeretlen eltulajdonított egy tárgyat, ami lelkileg (is) nagyon rosszul érintette a tulajdonosát, mert érzelmileg erősen kötődött hozzá."Megszakad a szívem!"- posztolta egy közösségi oldalon.

Eleinte a düh, harag, talán még bosszúvágy is tombolt benne, majd a rettenetes elkeseredés, bánat az őt ért veszteség miatt.

Egy másik történetben semmilyen veszteség nem ért senkit, ám egy közeli családtag hozott olyan döntést, ami rosszul érintett másokat. Volt, akiből kifejezetten kétségbeesést váltott ki.

Mi a közös a két történetben? Az, hogy úgy lettünk a szereplői/főszereplői, hogy nem volt beleszólásunk a forgatókönyvbe, nem lehetett ráhatásunk a végkifejlet alakulására. Részesei voltunk, ám mások alakították az eseményeket. Nem önként vállaltuk, nem a saját döntésünk volt.

Nos, vannak az életben olyan helyzetek ( nem is kevés), amik megtörténnek velünk, és nem tesznek boldoggá.

Ezeken -az esetek jelentős részében- nem tudunk változtatni. Egy dolgot tehetünk: A saját hozzáállásunkat változtatjuk meg!! És innen a cím: Te döntesz!

Te döntöd el, hogyan állsz hozzá az adott szituációhoz.

Ennyit tudsz tenni, ám ez igen sok! A hozzáállásodat bármikor meg tudod változtatni!

Szitkozódhatsz, üvölthetsz haragodban, amiért elvették tőled azt, ami a tiéd. (És igazad is van.)

Sírhatsz-zokoghatsz, mert megfosztottak egy számodra kedves tárgytól."Megszakadhat" a szíved a szomorúságtól, mert elvették a "játékodat". Felháborodhatsz, vádaskodhatsz a másik ember helytelen viselkedése miatt.

Kétségbe eshetsz, megrémülhetsz egy jövőben bekövetkezni látszó esemény miatt, ezzel megterhelve a jelened megélését.Aggódhatsz egy olyan helyzet kapcsán, ami még nincs itt, lehet, hogy nem is lesz, de az előre aggódással mindenképp megfosztod magad a MOST, a jelen pillanat pillanat boldogságától.

Én azt javaslom, ne ezt tedd! Nézz rá a helyzetre kicsit távolabbról, magasabbról!

Keresd benne az "értéket", a tanítást!

Azt mondod, nincs benne? De van!!

Nézz szét magad körül, és ne arra figyelj, hogy mit veszítettél el, hanem arra, hogy mi mindened VAN!! És ezért légy nagyon hálás!

Gondold végig, mit tanultál ebből a történetből! Talán nem csak te tanulsz belőle, hanem a környezetedben élők, családtagjaid, gyermekeid is!

Lehet, hogy ez a negatív esemény megóv egy sokkal nagyobb veszteségtől, mert elővigyázatosabb, óvatosabb leszel.

Felhívja a figyelmedet arra, hogy bármit, bármelyik pillanatban elveszíthetsz, minden mulandó és a ragaszkodás nem vezet jóra.

Épp ezért a jelen pillanat megélésének óriási jelentősége van.

Próbáld meg értékelni azt, amid van, addig amíg lehet.

Rámutat arra is, hogy az emberek alapvetően jók és segítőkészek. Megtapasztalod, kik azok, akikre a bajban számíthatsz.

És még sorolhatnám, a saját nézőpontomból. De mindenkinek magának kell rátalálnia a tanításra. Magának kell meglátnia a saját életében meglévő értékeket, és oda irányítani a fókuszt!

Kemény meló ez, nem vitás. Ám, ha sikerül megtenned, azzal jelentősen megemeled a rezgésszintedet. Nem a veszteség érzés, a harag energiája tombol benned, hanem a hála, a szeretet energiája.

( Nem azért leszel hálás, mert elvettek tőled valamit, ami a tiéd!!! Hanem azért, mert a fókuszodat a "nincs"-ről arra irányítod, amid "van" )

Az élet pedig kárpótolni fog a veszteségedért, hisz amilyen energiákat kibocsátunk, arra reagál a külvilág.

Legyen szép napod!