Te hiszel a csodákban?

Ne csak higgy bennük, hanem számíts is rájuk!

Elmesélem az én történetemet. Voltak az életemben olyan időszakok (kinek nincsenek), amikor lelkileg nagyon mélyen voltam. Amikor úgy éreztem, hogy csak a csoda segíthet.De mi az a csoda? Kinek, mit jelent? Mire gondolunk, amikor meghalljuk, kimondjuk ezt a szót? Az én számomra a csoda valami olyan esemény, történés, amire nem számítok. Ami váratlanul ér. Ami meglep. Ami hatalmas örömmel, boldogsággal tölt el. Amikor a lehetetlen lehetségessé válik.

Olvastam valahol akkoriban, és mivel vesztenivalóm nem volt, gondoltam, kipróbálom a csodavárást. Azóta szokásommá vált, mert hihetetlenül ( rossz kifejezés, mert ma már mindent elhiszek, hogy lehetséges :-)) sok örömet ad. Minden reggel, amikor felébredek, az első gondolataim egyike az, hogy várom az új nap csodáit. Új, örömteli lehetőségeket. Tapasztalásokat. Embereket. Olyan dolgokat, amikre nem is gondolok. Várom! Számítok rájuk és hiszem, hogy észre fogom venni!

Ezzel tulajdonképpen arra kondicionálom az agyamat, hogy éber legyen a nem szokványos, nem mindennapi pozitív történésekre, a csodákra! Hogy olyan dolgok jelennek meg az életemben, látszólag a semmiből, olyan események történnek velem, amelyekre nincs racionális magyarázat, nem mindennaposak, nem előre eltervezettek, pozitív töltetük van, és megerősítenek abban a hitemben, hogy bármi és minden lehetséges.

Az életünk pedig tele van apró csodákkal. Nap, mint nap. És nagyobb csodákkal. És hatalmas, óriási csodákkal is néha. De ezeket csak akkor vagyunk képesek meglátni, ha nyitottak és befogadók vagyunk. Ha hisszük, hogy léteznek. Ha várjuk és számítunk rájuk!

Én arra biztatlak, próbáld ki! Indítsd úgy minden napodat, hogy VÁROD a csodát! Számítasz rá. És ha megjelenik az életedben, ne felejts el hálát adni érte. :-) Eleinte jobban megy, ha le is írod. Ha elkezdesz "csoda naplót" vezetni. ( sokat segíthet egy ilyen naplónak az újra olvasása a későbbi, nehezebb élethelyzetekben)

És ha ez szokásoddá válik, egyszer csak azt veszed észre, hogy az élet szép és vidám, és tele van csodákkal. :-)

Legyen ma is szép napod!

Szokták mondani, hogy a téma az utcán hever. Nos, ma egy olyan témáról szeretnék írni, ami szerintem sokunkat érint, és nem is hevert sehol, valójában szembe jött velem.

Beszéljünk a kérdésekről!

Panaszkodik egy ismerősöm, hogy van egy hatalmas vágya ( annyira azért nem is hatalmas), de le kell mondania róla, mert utána nézett a felszerelés és alapanyag áraknak, és számára megfizethetetlen.

Azaz kijelentette, hogy a vágya nem teljesülhet, mert nincs rá pénze. Ezzel le is zárta a kérdést. Elzárta saját magát a megvalósulás lehetősége elől. Nincs. Nem is lesz.

Ez egy berögzült, fix nézőpont. Ha ezt gondoljuk, hisszük, valóban így is lesz. Hisz amit hiszünk magunkról, az életünkről, a körülményeinkről, azt fogjuk megtapasztalni. Mert a külvilág csupán tükör. Megmutatja, mi van bennünk jelen pillanatban. És ha bennünk az van, hogy nincs elegendő pénzünk valamire, akkor bizony nincs, és nem is lesz addig, amíg el nem hisszük, hogy lehet.

Vagyis, mi magunk zárjuk el a vágyainkat saját magunktól. Mi magunk hozzuk létre az „akadályt”, építünk gátat a boldogságunk útjába.

Ugye, milyen sokkoló és szomorú ezt olvasni? Nem engedem meg magamnak, hogy megjelenjen az életemben az, amire oly nagyon vágyom. Milyen óriási ellentmondás!! Én vagyok a saját magam legfőbb  ellensége.

Mit lehet itt tenni?

Ne használjunk fix nézőpontot! Tanuljunk meg kérdésekben élni! A kérdések tágítják a teret. Megnyitják az utat a lehetőségek előtt. Segítségükkel megengedjük magunknak, hogy megjelenjenek az életünkben olyan emberek és körülmények, akik/amik a segítőinkké válhatnak. Hisz nyitottá válunk a „másra”. Mi más lehetséges azon kívül, ami most van? Ez egy nagyon egyszerű, ám nagyszerű kérdés. A fókuszt átirányítja a „szomorú” realitásról az elképzelhetetlenre, ami máris elképzelhetővé válik.

Figyeld csak meg, mennyire más az energiája a két történetnek! Megváltoznak a gondolataid, ezáltal a hangulatod. Megváltozik a tested kémiája, megváltoznak a rezgéseid! És, mert a kibocsájtott rezgéseinkre reagál a külvilág, arra kapjuk meg a hasonló frekvenciájú választ, máris másfajta eseményket, körülményeket tapasztalunk.

Próbáld ki, és figyeld, mi történik! Mi zajlik benned, mi történik körülötted! Kérdezz!  Mit? Pl. azt, hogy mi kellene ahhoz, hogy megkapjam a vágyamat? Hogyan tudnám elérni, hogy az enyém legyen? Ki lehetne hozzájárulás a tervemhez? És így tovább…

Nem könnyű „átszoktatni” az agyunkat erre, de érdemes megpróbálni, mert gyorsan megtapasztalhatjuk, hogy nagyszerűen működik. Persze, ehhez kell egy nagy adag HIT is. Hogy a lehetetlen lehetséges. És megadom az esélyét annak, hogy az élet ezt bebizonyítsa.

Ne kijelents valamit, hanem kérdezz!! Hogyan? Mi módon? Kivel? Mit tehetnék? Mi más lehetséges?

És figyelj!  Figyeld az energiák mozgását, hisz minden energia!

Legyen ma is szép napod!

Azt mondják a spirituális tanítók, hogy fogalmazzuk meg egyértelműen a vágyainkat, majd "adjuk fel", engedjük el. A feladás nem azt jelenti, hogy mondjunk le róla, hanem azt, hogy engedjük át a megvalósítás mikéntjét egy magasabb erőnek. Személyes tapasztalatom az, hogy ezt igen nehéz megtenni. Minél inkább vágyunk valamire, minél jelentőségteljesebb szerepet tölt be az életünkben, annál nehezebb „ nem gondolni” rá. Annál többet „rugózunk” rajta.

Egy évvel ezelőtt készítettem magamnak egy vision board-ot, ami a szobám falán lóg, szemben az ágyammal. Erre ragasztgattam fel az akkori legfőbb vágyaimat. Az utolsó dolog, amit látok elalvás előtt, és az első ébredéskor. Így nyilván ott van a fejemben, hisz sokszor még napközben is ránézek. Több dolog megvalósult az életemben, amit ráragasztottam, még több (eddig még) nem.

Nos, most, hogy itt állunk az újév küszöbén, javaslom, próbáljuk ki a másik módszert is.Vesztenivalónk nincs.:-)

Írjuk össze a vágyainkat egy papírra! Mindet, ami csak felbukkan a fejünkben. A lehetetlennek tűnőt is! Azt is, amire legyintünk, hogy ez "kizárt". MINDENT!!

Ezzel "leadjuk a rendelést” az Univerzumnak. Elindítjuk a megvalósulás útján. Majd zárjuk el valami biztos helyre a borítékot, és ígérjük meg magunknak, hogy nem olvasunk bele csak PONTOSAN egy év múlva, 2020.december 31-én!!

Akkor pedig fogunk majd egy ceruzát, és kipipáljuk mindazt, ami megvalósult az év során. Amiről talán már rég megfeledkeztünk. Mindazt, ami "magától" megtörtént, megérkezett az életünkbe, anélkül, hogy „görcsöltünk” volna érte.

Nyilván, nem fog minden "magától" megtörténni. Tennünk is kell érte. DE! A folyamatos görcsöléssel, akarással mi magunk állítunk gátat a vágyaink útjába. Ha sikerül ezt elengednünk, azzal megtisztítjuk energetikailag az utat, hogy be tudjanak áramolni az életünkbe. Ennyire egyszerű :-)

Nekem van egy varázs dobozom, megmutatom nektek. Az aljára fogom tenni a listámat, és piros betűkkel még azt is ráírtam, hogy szigorúan bizalmas.:-)

Ha van kedved, tedd meg te is! Egy próbát megér! És ha hiszel benne, hogy működik ….. nos, bármi megtörténhet. �

Kívánok neked olyan új esztendőt, amilyet szeretnél magadnak! Kívánom, hogy minél több vágyad teljesüljön, minél több célodat sikerüljön elérned, és ehhez legyen mindig elegendő hited és erőd!  

Ha már számvetést készítek, felmerült a gondolataimban egy újabb kérdés. Mi volt az év legnagyobb ajándéka számomra? Amikor azt a szót halljuk, hogy ajándék, többnyire egy hatalmas masnival átkötött csomagocskát látunk magunk előtt. A legtöbben első pillanatban valami kedves tárgyra, meglepetésre gondolunk. A következő gondolatunk már ennél tovább mutathat. Ajándék lehet egy pozitív esemény, egy számunkra fontos, szeretett ember barátsága vagy puszta léte, egy nagy találkozás, egy kellemes élmény, ami nem mindennapi, egy kedves megnyilvánulás, ami felénk irányul. És még sorolhatnám, mi mindent élhetünk meg ajándékként.

Ám megfordul-e a fejünkben, hogy az ajándék gyakran "álruhában" jelenik meg? Hogy akkor, amikor kézhez kapjuk, nem ajándéknak tűnik, hanem átoknak, fájdalomnak, veszteségnek. Nem ad, hanem elvesz. Nem örömöt okoz, hanem bánatot. Nem emel, hanem lehúz. És el kell telnie hosszabb-rövidebb időnek, mire megértjük ajándék mivoltát. Hogy voltaképpen az a hatalmas ajándék, hogy nem kaptuk meg azt a valamit/valakit, amire/akire annyira vágytunk. Hogy az a tanítás az ajándék, ami az események mögött rejlik. Hogy az a fejlődés, növekedés az ajándék, amit az az esemény kiváltott. Megértjük, hogy az az ajándék, hogy a fájdalom hatására megerősödtünk. A veszteség kiváltotta űrt valami sokkal jobb dologgal töltöttük meg. Felszabadultunk.

Az én számomra az elmúlt év legnagyobb ajándéka egy információ volt.

Egy információ, ami a tudomásomra jutott még az év első hónapjában. Egy információ, ami abban a pillanatban összetört, a mélybe taszított, meggyötört. De ma, közel egy év távlatából már másképp látom. Pont erre az információra volt szükségem pont ott és pont akkor, hogy tovább tudjak lépni egy mérgező helyzetből. Ez az információ tett szabaddá. Ez az információ irányította vissza a fókuszt ( és ezáltal az energiát is) saját magamra és a saját életemre. Ez az információ segített abban, hogy felismerjem és a javamra fordítsam a saját erőmet. Segített az elengedésben, a lezárásban, elindulásban és újrakezdésben. Hatalmas ajándék volt! Hálás vagyok érte.

A te számodra mi volt az elmúlt év legnagyobb ajándéka?

Legyen ma is szép napod!

Nyakunkon az év vége, azt gondolom, ilyenkor a legtöbben visszatekintünk az elmúlt évünkre és akaratlanul is számvetést készítünk.

Milyen évünk volt? Mi minden történt velünk? Mi volt benne a jó, és mi volt a nem annyira jó? Honnan indultunk és hová jutottunk? Sikerült-e elérni mindazt, amit elterveztünk? Ha még nem, mi az oka? Az esetlegesen felbukkanó nehézségeinket sikerült-e megoldanunk? Boldogok voltunk-e?

Azt gondolom, kérdések sorozata bukkan fel ilyenkor a fejünkben, ám én ettől egy kicsit mélyebbre szeretnék ásni.

Olyan kérdést szeretnék feltenni magamnak - vagy akár neked, kedves olvasó- amire nem lehet csak úgy visszakézből válaszolni. Amit meg kell "rágni" kicsit, és kendőzetlen őszinteséggel tekinteni az elmúlt évre és meglátni a lényeget. A válaszért le kell merülni a mélybe.. nem elég a felszínt kapargatni. De tudjuk jól, hogy a gyémántok is a mélyben születnek.Ott kell keresnünk, mert ott találjuk a valódi kincset.

Hosszas töprengés után az alábbi kérdést boncolgatom és próbálom megválaszolni. Ha van kedved, nosza, kövesd a példámat! 

- Mi volt számomra a 2019-es év legnagyobb tanítása?

Sokat töprengtem a válaszon, ami közel sem volt olyan evidens, mint először gondoltam. Igen mozgalmas évem volt, több kisebb-nagyobb próbatétellel megspékelve. Számomra ez az év a változásról szólt. Gyökeres változásról. Új életet kezdtem, lakhelyet változtattam, új otthont teremtettem, új irányt a munkámban, új dolgokat tanultam, és még egy új munkaterülettel is bővítettem a palettámat.

Amit megtartottam a régi életemből, azt azért tettem, mert fontos és értékes számomra.

Azt gondolom, az elmúlt év legnagyobb tanítása az volt, hogy ha töretlen a hitem, hogy valamit/bármit meg tudok csinálni, el tudok érni, akkor képes vagyok hatalmas energiákat  mozgósítani,és olyan erő birtokosa leszek, amely a legkilátástalanabb helyzeteken is átsegít.

Röviden: A HIT ÖNMAGAMBAN a legnagyobb segítőm.

Ezt az axiómát sokan sokféleképpen megfogalmazták már a Világ létezése óta. Ám egészen más dolog a saját bőrünkön megtapasztalni, megélni, és ily módon szert tenni a bizonyosságra. Hirtelen minden olyan világossá és érthetővé válik.

Számomra ez volt az elmúlt év legfőbb tanítása, amiért nagyon hálás vagyok! Igyekszem a jövőben sokat gyakorolni, nehogy elfelejtsem :-)

És a te számodra? Ha van kedved, oszd meg velem!

Remélem, ma is szép napod volt!

Mindenkinek más kell ahhoz, hogy boldognak érezze magát. Átmenetileg. Van, akinek boldogságot okoz egy drága autó vagy ékszer birtoklása, egy romantikus este eltöltése a kedvessel, meghitt beszélgetés a szeretteinkkel, egy fantasztikus utazás, stb  Sose érnék a végére, ha megpróbálnám itt felsorolni csupán azokat a dolgokat, körülményeket, amelyek az én számomra pillanatnyi boldogságot okoznak. És én csak egy vagyok a sok milliárdból. 

A tartósabb, többé-kevésbé kiegyensúlyozott boldogsághoz nem erre vezet az út.Hanem befelé. Önmagunkhoz. Elmondom a titkot. Az én boldogságom titkát. A boldogság alapvető feltétele a lelkesedés.

Lelkesedés a saját életünk iránt!

Tudom, mert megtapasztaltam. Megjártam a poklot, mielőtt rátaláltam a "lelkesedésemre". Átéltem olyan hónapokat, éveket, amikor nem is éltem, csak életben tartottam a testemet. Vegetáltam. Célok és vágyak nélkül. Amikor gyűlöltem a reggeleket, mert újra előttem állt egy nap, amivel nem tudtam mit kezdeni, csak várni az estét, hogy az álmaimba menekülhessek. Amikor semmi de semmi nem okozott örömöt.

Ebben az időszakban olyan mélyre süllyedtem, hogy már képtelen voltam kihúzni saját magamat a mocsárból. Tudtam, hogy külső segítségre van szükségem. Nem féltem kérni és elfogadni, és ahogyan a mondás tartja, ha készen áll a tanítvány, megjelenik a mester is.

Ekkor elkezdődött egy nagyon intenzív "munka". Önismeret, személyiség fejlesztés, Erről talán egy másik bejegyzésben írok majd bővebben.

A cél, visszatalálni önmagamhoz.Megérteni a működésemet. Rálátást nyerni az életemre más nézőpontból is.

Napról napra jobban lettem. Egyre jobban. Mígnem egy napon azt vettem észre, hogy LELKESEDEM az életemért. Szeretem az életemet, szeretem saját magamat. Vágyak keltek bennem életre. Lettek céljaim, és terveim az elérésükhöz. Ötletek merültek fel a fejemben a megvalósításhoz. Azt éreztem, ÚJRA ÉLEK!

A kérdéseimre válaszokat kaptam. (önmagamtól), a félelmeim feloldódtak, a döntéseimet könnyedebben hoztam meg, mert biztos voltam abban, hogy jól döntök. A megvalósításhoz hatalmas erő érkezett, látszólag a semmiből.

Az életem irányítását végre a saját kezembe vettem, és igyekszem azóta is szorosan fogni a gyeplőt.

Számomra ez a TITOK. A boldogságom titka. LELKESEDEM a saját életem iránt. Imádok élni.

Ennek pedig az a következménye, hogy tele vagyok tervekkel, vágyakkal. Vannak céljaim és dolgozom a megvalósításukon. Minden reggel úgy ébredek, hogy az új lehetőséget látom a napban. Minden reggel számítok arra, hogy újabb csodák érnek. Meglátom az apró örömöket, ünneplem az apró sikereket, hisz ez az én életem. Az enyém. Egyszeri és megismételhetetlen.

És én végtelenül hálás vagyok érte!

Legyen ma is szép napod! :-)

.

Miért pont ez lett a címe a blogomnak?

Nos, az elmúlt évek során megtanultam "apróságokban" gondolkodni és cselekedni.

Apránként változni és változtatni, apró lépésekkel haladni ( de meg nem állni!) előre, a céljaim felé, apró darabokból kitartóan építeni az álmaimat, ünnepelni az apró sikereimet, értékelni az életem apró örömeit.

Mert nagy, jelentőségteljes történések viszonylag ritkán fordulnak elő az életünkben. Mint ahogyan sok-sok hétköznapra csupán  egy-egy ünnep nap jut.

Ám, ha megtanulunk a jelenben élni, a MOST-ra fókuszálni, annak örülni, azt értékelni, amit a pillanat ad nekünk, azzal szebbé tehetjük a mai napunkat. És ha sikerül a mai napunkat örömmel megélni, még ha adódnak is nehézségek, megoldandó feladatok, akkor sikerülhet a holnapi napunkat is.És ha nap nap után igyekszünk a legtöbbet kihozni belőle, meglátni benne az örömöt, a jót, akkor egész jó hetünk lehet. :-)

Tovább megyek. Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy tulajdonképpen boldog életünk van.

Így aztán én azt gondolom, ennél többet nem is kívánhatnék senkinek, mint, hogy legyen szép napja. Ma.

Holnap pedig újra ezt kívánom! De majd csak holnap! Ne szaladjunk előre! :-)

Üdvözöllek a blogomban!

Egy ideje tervezem, hogy blogot vezetek. Régóta írok. Naplót. Magamnak. Néha beszélek a gondolataimról másoknak. Gyakran nem. Most megérett az elhatározás, hogy belevágjak. Hogy megosszam a személyes megéléseimet, gondolataimat, történéseket azokkal, akik ezt szívesen fogadják. Akiket motivál az én történetem, a mondanivalóm. Akiknek erőt adhatok. Bátorságot. Hitet.

Hiszek abban, hogy megtalálnak mindazok, akikkel egy hullámhosszon vagyunk. Akiknek pont most, pont az én mondanivalómra van szükségük.

Coach vagyok. Ám terveim szerint ez a blog túlmutat ezen. Ebbe a blogba nem annyira a coach fog írni, sokkal inkább a magánember. A coach minőség csak hab lesz a tortán. :-)

Ez a blog rólam fog szólni. A nőről, aki hatalmas utat tett meg az elmúlt években. Aki 50 éves kora után kezdett új életet. Akinek volt bátorsága a biztosat felrúgni, és beleugrani a sötét bizonytalanba. Aki képes volt legyőzni a félelmeit és elindult az álmai felé. Aki mert és tudott változni és változtatni. A nőről, aki hitte, hogy még nem késő belekezdeni valami újba. Akár egy új életbe.

Örülök, hogy itt vagy! Visszavárlak! Legyen szép napod! :-)